Petőfi Sándor

Anyám tyúkja

Petőfi Sándor · 24 sor

Ej, mi a kő! tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!

Itt szaladgál föl és alá,
Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodácsol,
S nem verik ki a szobából.

Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot etetik,
Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban.

Ezért aztán, tyúkanyó, hát
Jól megbecsűlje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen ám
Tojás szűkében az anyám. -

Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberűl szolgáltál,

Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhusra,
Élj a tyúkkal barátságba'...
Anyám egyetlen jószága.

A versről szülőknek

Anyám tyúkja Petőfi egyik legkedvesebb, egyszerű hangvételű verse, amelyben a családi otthon melegét és a háziállatokhoz – egy tyúkhoz és egy kutyához – fűződő gondoskodó szeretetet meséli el, humoros, játékos hangnemben. Kisebb gyerekekkel is jól olvasható esti vagy nappali mese-időben, hiszen rövid, ritmusos és könnyen érthető, nem ijesztő téma. Érdemes felhívni a figyelmet a versben rejlő gyengédségre és humorra, valamint arra, hogyan fejezi ki a költő a szeretetét apró, hétköznapi gesztusokon – egy tyúk becézésén, egy kutyának szóló intelmen – keresztül, ami jó alkalom lehet a gyerekkel beszélgetni a családi szeretetről és a háziállatok gondozásáról.

A vers szövege közkincs; forrás: Wikiforrás.