Anyák napi versek

Minden reggel felnevetek,
téged, anyu, ölelgetek,
hozzád futok, elszaladok,
s öledben ott maradok.

Réten szedtem én sokat,
kötöttem szép csokrokat,
neked adom szívesen,
fogadd tőlem kedvesen.

Anyu keze simogat,
főz, takarít, mosogat,
este szép mesét mesél,
halkan, mint a nyári szél.

Te vagy nékem a világ,
te vagy a legszebb virág,
szeretlek, míg élek én,
te vagy szívem közepén.

Nagymamához elszaladok,
ölelést és csókot adok,
vár rám mindig a konyhában,
friss kalácsa a tálcában.

Amikor felkel a reggel,
te ébresztesz szép meleggel,
elűzöd a rossz álmomat,
megcsókolod homlokomat.

Ha elesek, te felemelsz,
s a karodba engem ölelsz,
megtörlöd a két szememet,
s elringatod a szívemet.

Este mindig mesét mesélsz,
hisz tudod jól, mit is remélsz:
szeretlek, míg csak élek én,
megőrizlek szívem mélyén.

Szeretem, ha nevetsz rám,
ha átölelsz, jó anyám,
szeretem a hangodat,
és a szép mosolyodat.

Te mosod a ruhámat,
rendben tartod szobámat,
kézen fogsz, ha átkelünk,
s ott vagy mindig velünk.

Nagymamának a konyhában
sül a kalács a kályhában,
illatozik az egész ház,
s mi ott ülünk, ő meg vigyáz.

Ölébe ültet engemet,
melengeti a kezemet,
puszit ad, ha hazamegyek,
s tudom, hogy jó gyerek legyek.

Ma van itt anyák napja,
anyu a csokrot kapja,
verset mondok szaporán,
mosolyog az én anyám.

Köszönöm a jóságod,
s kezedben a virágod,
átölellek, jó anyám,
te vagy nékem a hazám.

Te tanítottál meg járni,
és a jóra mindig várni,
megmutattad a világot,
minden szépet és virágot.

Ha elestem, felemeltél,
gyengéd karral megöleltél,
letörölted a könnyemet,
s csókoltad a két szememet.

Most már iskolába járok,
de mindig csak reád várok,
szeretlek, amíg csak élek,
s tetőled sohasem félek.

Lerajzoltam a napot,
fejére egy kalapot,
alá írom szaporán:
boldog napot, jó anyám!

Olyan vagy, mint napsugár,
ki a kék égbolton jár,
melegítesz, ragyogsz rám,
te vagy fényem, jó anyám.

Kicsi vagyok, pénzem nincs,
de a csókom, az a kincs,
neked adok csókokat,
és a legszebb álmokat.

Ha fúj a hideg szél, anyám,
meleg kabátot adsz reám,
öledben ülök, jó meleg,
s mesélsz, míg álom közeleg.

Nyáron a réten sétálunk,
és pillangókat találunk,
te mesélsz a méhecskékről,
a lepkékről, a fecskékről.

Kezemben egy szál virág,
szebb, mint az egész világ,
néked mondom versemet,
s adom hozzá szívemet.

Ha sírtam, te ringattál,
lágy dallal elaltattál,
most már nagyra nőttem én,
s tudom, te vagy a remény.

Fogadd hát a csókomat,
s a sok kis virágomat,
kívánok víg éveket,
és ölelő kezeket!