Apák napi versek

Apa vállán ülhetek,
messze földig nézhetek,
fönt kacagva integetek,
biztonságban élhetek.

Fogd a kezem, jó apám,
te vagy nékem a csodám.
Nélküled a nap hideg,
melletted a szív meleg.

Nagyapóval kimegyünk,
kint a kertben nevetünk.
Ő gereblyéz levelet,
én tolom a szekeret.

Teli kosarat cipelünk,
jó fáradtan hazamegyünk.
Nagyapó szép mesét mesél,
lágyan, halkan, mint a szél.

Apu, apu, kelj fel már,
kint a kertben süt a nyár!
Fogjuk labdánk, kimegyünk,
a friss fűben kergetünk.

Apám szöget kalapál,
polcot, asztalt megcsinál.
Ő vezet, ha útra kelünk,
messzi tájra elmegyünk.

Bármi elromlik a házban,
apu megjavítja nyomban.
Ő a legjobb, jól tudom,
őt szeretem, ő a napom.

Apa mesét mond nekem,
lassan lecsukom szemem.
Fogja kezem, halkan szól,
álom jön a párna alól.

Nagyapával a tóra megyünk,
pirkadatkor útra kelünk.
Bot a kézben, csend honol,
víz csobban a nád alól.

Kapás! Rándul már a bot,
nagyapó felém kacsint ott.
Nagyapóval jó nekem,
ő a legjobb emberem.

Apu nékem jó barát,
együtt rójuk az utat.
Sárkányt eresztünk a réten,
szalad, száll a magas égen.

Ő mesél, ha jön a tél,
kint fütyülhet bármi szél.
Apu, téged szeretlek,
minden reggel ölellek.

Rajzoltam ma egy szívet,
belé írtam nevedet,
fogd, apám, e kis jelet,
tudd, hogy szívem így szeret.

Reggelente együtt ébredünk,
apuval a konyhába megyünk.
Kensz nekem egy vajas kenyeret,
töltesz mellé forró tejet.

Kézen fogva ballagunk,
iskolába indulunk.
Délután nagyapám vár,
kertje végén ott a nyár.

Nagyapámmal ültetünk,
magvakat a földbe teszünk.
Apu, nagyapa, ölellek,
mindkettőtöket szeretlek.