Őszi versek gyerekeknek

Sárga levél, barna levél,
táncot jár, ha fújja a szél.
Pörög-forog, majd elszalad,
végül a földön ott marad.

Domboldalon nagy szüret,
minden gyermek jót nevet.
Puttony lóg a nagyapán,
szőlőt szed a domb fokán.

Kék meg zöld a szőlőág,
csillog rajt' a napvilág.
Kóstold meg a friss levet,
cseppje csordul, integet.

Gömbölyödik fönt a fán,
tüskés labda koppan lám.
Fényes, barna kis golyó,
zsebbe rejteni való.

Tüskés hátú kis barát,
avarban túr éjszakát.
Összegömbölyödik ám,
alszik mélyen, jó puhán.

Fürge mókus fönt a fán,
ugrál vígan délután.
Bojtos farka szélbe leng,
mint egy zászló, föl-le reng.

Mogyorót és makkot rejt,
üregébe sokat ejt.
Hogyha jő a csípős szél,
nem fázik és nem is fél.

Kip-kop, kopog az eső,
csöpög róla a tető.
Pocsolyában cuppogunk,
sárga csizmát húzogunk.

Új ceruza a táskába,
vígan lépünk iskolába.
Megszólal a csengő hangja,
mint a templom kis harangja.

Krétát fog a jó tanító,
minden betű szép, csudajó.
Írunk, számolunk, olvasunk,
új pajtásra is akadunk.

Zörren-zörren sok levél,
játszik véle most a szél.
Piros, sárga, barna, zöld,
tarka szőnyeg lett a föld.

Nagy halomba rakjuk ám,
beleugrunk, hopp, vidám!
Szétgurult a nagy halom,
összesöpröm, nincs bajom!

Ólomszürke lett az ég,
szürke felhő gyűlt elég.
Csöppen, csöppen az eső,
csorran róla a tető.

Iszik tőle a virág,
zöldebb lesz a nagy világ.
Majd ha eláll, tiszta fény,
ragyog, mint a szép remény.

Avaron a sün totyog,
orra alatt csak motyog.
Hátán almát cipel el,
kamrájába rejti fel.

Ősz szele ha fúdogál,
meleg odújába száll.
Ott alussza át a telet,
álmodik szép meleget.

Piros alma fán terem,
kosaramba leszedem.
Körte, szilva édesen,
csordul mézük csendesen.

Itt az ősz, a jó öreg,
sárga köddel integet.
Fákról hull a sok levél,
hűvös immár esti szél.

Gesztenye és makk terem,
tele lesz a kis kezem.
Búcsúzik a fecske már,
messze-messze délre száll.