Adventi versek

Első gyertya halkan csillog,
lángja mint a csillag, villog.
Csendesen az ablak vár ránk,
közeleg az ünnep hozzánk.

Első gyertya lángra vár,
meggyújtjuk, ha este már.

Két láng gyúl, nő már a fény,
éled bennünk a remény.

Harmadik hét szíve szebb,
tőle minden melegebb.

Negyedik is lángra kész,
ünnepel most az egész!

Ablakon át egyre várok,
hóesésben mást se látok.
Ketyeg lassan itt az óra,
várok még a csöndes hóra.

Kerek zöld a koszorúnk,
elszáll tőle a borúnk.

Minden vasárnap fényt hoz,
közelebb a szent naphoz.

Négy kis láng ott sorban áll,
fénye messze, messze száll.

Bent a fény ma oly meleg,
kint a hó lágyan remeg.

Halkan hull a hó a földre,
csöndben ül meg minden zöldre.
Odakint a mély csönd honol,
fenn a hó még halkan dalol.

Naptáramban ajtó rejt,
egy kis titkot, nem felejt.

Mögötte egy csöppnyi kép,
mindegyik nap újra szép.

Számolom a napokat,
hozza már a lángokat!

Végül eljön majd a nap,
melegséget szívem kap.

Gyertya lángja halkan leng,
kicsi szívem véle zeng.
Fénye ring a falon át,
rajzol kék-arany csodát.

Sűrűn hull a hó, a hó,
csöndbe burkol, ó de jó.

Fehér lett a nagy világ,
minden ágon jégvirág.

Csöndes már a régi tér,
hóban alszik, hó, fehér.

Meleg fénnyel vár szobánk,
gyertya lángja néz reánk.