Mondókák

👐 Höcögtető: a gyereket a térdünkön ültetve zötyögtetjük, a „hopp, megállj”-nál óvatosan megemeljük, a végén magunkhoz öleljük.

👐 Tapsoló: a gyerek kezét fogva összecsapjuk a tenyereket, majd a szöveg ütemére hol jobbra, hol balra tapsolunk.

👐 Kiszámoló: körben állva minden szótagnál a következő játszótársra mutatunk; akire az utolsó szó („út”) esik, az kiesik, vagy ő lesz a fogó.

👐 Ujjjáték: a baba öt ujjacskáját nyújtva kezdjük, és minden elszálló madárnál egy ujjat behajlítunk, amíg mind be nem csukódik; a „visszaszáll”-nál mind az öt ujjat egyszerre kinyitjuk, majd a kis kezet a tenyerünkbe zárjuk, mint madarat a fészekbe.

👐 Höcögtető: a gyereket a térdünkön lovagoltatjuk, a „töpp-töpp-töpp”-nél gyorsítunk, az „ölbe huppan”-nál magunkhoz húzzuk és megöleljük.

👐 Tapsoló: előbb fent, aztán lent tapsolunk, majd a térdünkre, azután a vállunkra csapunk; a végén egyre halkabban tapsolunk, míg a kezek az ölben megpihennek. Lefekvés előtti levezető játék.

👐 Naphívogató: borús, hűvös időben mondjuk, hogy előbújjon a nap; közben két kezünket az ég felé nyújtjuk, tenyérrel felfelé.

👐 Arcsimogató ölbeli játék: mondás közben a baba arcát cirógatjuk, a „hamm”-nál az álla alatt vagy a nyakán megcsiklandozzuk.

👐 Kiszámoló: minden szótagnál a következő játszótársra mutatunk; akire a „fuss” esik, az lesz a fogó, vagy az esik ki.

👐 Kiszámoló: körben állva ütemre a játszótársakra mutatunk; akire az utolsó szó esik, az kiesik.

👐 Tavaszi gólyaköszöntő: amikor meglátjuk a megérkező gólyát, ezt mondjuk, és felfelé, a madár felé integetünk.

👐 Ujjjáték: a baba ujjacskáit sorra megfogjuk és megmozgatjuk a hüvelykujjtól a kisujjig, a végén a tenyerét megcsiklandozzuk.

👐 Tenyérjáték: a baba nyitott tenyerében öklünkkel körkörösen „mákot törünk”, a „gyúrom”-nál a kis kezét gyengéden gyúrogatjuk, a „hamm”-nál megcsiklandozzuk.

👐 Tenyérrajzoló ölbeli játék: ujjunkkal kört rajzolunk a baba tenyerébe, az „erre ment”-nél két ujjunkkal felszaladunk a karján, az „itt bújt el”-nél a hónaljánál megcsiklandozzuk.

👐 Csigahívogató: ha séta közben csigát találunk, ezt mondjuk neki, és közben ujjunkkal csigavonalat rajzolunk a levegőbe.

👐 Számoló mondóka: egytől tízig számolunk az ujjainkon, minden számnál eggyel több ujjat mutatunk fel.

👐 Hintáztató: a gyereket az ölünkben vagy kézen fogva előre-hátra ringatjuk, a „zsupsz”-nál óvatosan megemeljük vagy meglendítjük.

👐 Luca napján (december 13.) a gyerekek, hagyományosan a fiúk, házról házra járnak kotyolni. A köszöntő alatt a magukkal vitt szalmára vagy kis párnára guggolnak, ahogy a kotlós ül a tojásokon, hogy a háziak tyúkjai jól tojjanak. A végén a háziak almát, diót vagy aprósüteményt adnak nekik.

👐 Újévi köszöntő: újév reggelén a gyerekek házról házra járnak, és ezzel a jókívánsággal köszöntik a rokonokat, szomszédokat.

👐 Ölbeli játék: a felnőtt a térdére ülteti a kisgyereket, és a mondóka ritmusára lovagoltatja. A végén széttárja a térdét, és óvatosan „lehuppantja” a gyereket, közben végig fogja.

👐 Az ujjbegyünkkel kopogunk az asztalon vagy a térdünkön, mintha esne az eső. Az utolsó sornál két kézzel befedjük a fejünket, mintha esernyőt tartanánk.

👐 Régi tavaszi szokás: amikor megjön az első fecske, ezt mondogatva megsimogatjuk az arcunkat, aztán a kezünkkel a madár után „szórjuk” a szeplőket, hogy a fecske elvigye őket. Közben megbeszélhetjük, honnan érkeznek tavasszal a fecskék.

👐 Március közepén mondjuk, amikor egymás után jön Sándor (18.), József (19.) és Benedek (21.) névnapja. Mindhárom névnél a hátunkon „cipelünk” egy képzeletbeli zsákot, a végén kibontjuk, és jó melegen átöleljük magunkat.

👐 Népi időjóslás november 25-re: ha Katalin napján fagy, és kopog a jég, akkor karácsonykor enyhe, sáros, latyakos idő lesz. A „kopog”-ra ököllel koppintunk az asztalon, a „locsog”-ra tenyérrel paskoljuk, mint aki pocsolyában tapicskol.

👐 Népi időjóslás február 24-re: ha Mátyás napján jeget talál, megtöri (rontja), ha nem talál, akkor csinál, vagyis visszajön a fagy. Az első sorra ököllel „jeget törünk”, a másodikra összehúzzuk magunkat, mintha fáznánk. Utána kint körbenézhetünk, van-e jég a pocsolyákon.

👐 Népi időjóslás június 8-ra: ha Medárd napján esik, a hiedelem szerint negyven napig esős lesz az idő. Mondás közben az ujjbegyünkkel esőt dobolunk az asztalon, aztán a naptárban együtt megszámoljuk, meddig tartana a negyven nap.

👐 A libapásztor a terem egyik végéből hívja a libákat, akik a másik végéből felelnek neki. Az utolsó sorra a libák a pásztorhoz szaladnak, a farkas pedig megpróbál közben elkapni valakit; akit elkapott, az lesz a következő farkas.

👐 Egymás mögött, sorban menetelünk, és a ritmusra egyszerre lépünk; a hangsúlyos szótagokon dobbantunk is egyet. Jó játék séta közben vagy két foglalkozás között.

👐 A hunyó a falnak fordul, behunyja a szemét, és hangosan elszámol tízig, közben a többiek elbújnak. Az utolsó szóra elindul megkeresni őket.

👐 Felelgetős ugrató: bármit felel a gyerek, a mesélő mindig elölről kezdi. Ebben van a tréfa, mert a játékból nincs kiút; addig megy, amíg valaki el nem neveti magát.

👐 Körbeállunk, és minden szótagnál a következő gyerekre mutatunk. Akire a végső „bum” esik, az lesz a hunyó, vagy kiáll a körből, és újrakezdjük.

👐 A halandzsaszavakat ütemesen mondjuk, és minden szótagnál sorra rámutatunk a körben állókra. Akire az utolsó szótag jut, az lesz a fogó.

👐 Szótagonként sorra rámutatunk a gyerekekre, az első sorban minden számnál a következőre lépünk. Akire a „vagy” jut, kiáll, a többiekkel pedig újrakezdjük.

👐 Megfogjuk a baba kezét, és a hüvelykujjától indulva soronként megérintjük vagy megmozgatjuk egy-egy ujját. Az utolsó sornál, a kisujjnál, finoman megcsiklandozzuk a tenyerét.

👐 Ölünkbe vesszük a babát, szemtől szemben, és az orrunkat finoman összedörzsöljük az övével (ez az eszkimópuszi). A végén nevetve összebújunk.

👐 A térdünkre ültetjük a babát, szemben magunkkal, és a ritmusra lovagoltatva höcögtetjük. Az utolsó sor után kicsit szétnyitjuk a térdünket, és a babát a kezét fogva óvatosan „lepottyantjuk”.

👐 Akkor mondjuk, amikor a baba kapaszkodva vagy a két kezét fogva feláll. Bátorítjuk vele, és megdicsérjük, milyen egyenesen áll.

👐 Fogjuk a járni tanuló baba két kezét, és a mondóka ütemére lépésről lépésre vezetjük. Minden ütemre jut egy kis lépés.

👐 A babát az ölünkben vagy a karunkban tartva a ritmusra ringatjuk és táncoltatjuk. A „jobbra dől, balra dől” sornál vele együtt jobbra, majd balra billenünk. Zsuzsika helyett a gyerek nevét is mondhatjuk.

👐 Az ülni tudó gyereket egy székre vagy a térdünkre ültetjük, és a ritmusra előre-hátra lóbáljuk a lábát.

👐 Ökölbe szorítjuk a kezünket, és a ritmusra egymáshoz ütögetjük őket, mintha diót törnénk. A nagyobb baba utánozza, a kicsiknek mi koccintjuk össze az öklüket.

👐 Ébredéskor mondjuk: az alvó babát simogatjuk, és gyengéden nyújtóztatjuk a karját, lábát. Az utolsó sornál a kezét fogva felültetjük.

👐 Lábujjhegyen, puhán tipegünk körbe, mint a cica. A „hú”-nál a magasba nyújtózunk, a „miaú”-nál nagyot ásítunk.

👐 Megcsóváljuk a csípőnket, a kezünkkel kaparunk, a „hopp, hopp”-nál kettőt ugrunk. A végén megsimogatjuk egymás fejét, és tenyérrel kettőt koppantunk a földön.

👐 Guggolva vagy totyogva, jobbra-balra billegve haladunk. A „hol a tó”-nál tenyerünket a szemünk fölé tartjuk, a „csobban”-ra előreugrunk.

👐 Nehéz léptekkel, akár négykézláb cammogunk, mint a medve. A „nyami, nyam”-nál a levegőből kanalazzuk a mézet, a „ham”-nál megnyaljuk a „mancsunkat”.

👐 Két ujjunkkal lassan „mászunk” a gyerek kézfejéről a karján át a vállára, ott egy pillanatra megállunk. A végén finoman megcsiklandozzuk a nyakát.

👐 Ökölbe zárt kézzel kezdünk, és minden számnál kinyitunk egy újabb ujjat, a hüvelykujjal indulva. Az ötnél nyitott tenyérrel integetünk.

👐 Nyitott tenyérrel kezdünk, és soronként behajtunk egy-egy ujjat; az „egy is bújik”-nál az utolsó is elbújik. A végén ökölbe zárt kezünket az arcunk alá tesszük, mintha párnán aludnánk.

👐 Két kézzel körbesimítjuk a fejünket, aztán felhúzzuk és leengedjük a vállunkat, majd megpaskoljuk a térdünket. A végén kétszer megnyomjuk az orrunkat, mint egy dudát.

👐 Két kézzel gurítást mutatunk, aztán egy nagy, majd egy kisebb kört rajzolunk a levegőbe. Az orrunkra, majd a két szemünkre mutatunk, és a végén kitárt karral, hóemberként megállunk.

👐 Csoszogva lépkedünk, mintha avarban járnánk, a „fúj a szél”-nél nagyot fújunk. A „koppan”-nál a fejünk búbjára koppintunk, aztán úgy teszünk, mintha a gesztenyét a zsebünkbe dugnánk.

👐 Ujjbeggyel kopogunk az asztalon vagy a gyerek tenyerén, aztán a fejünk fölött összeérintett karral „kinyitjuk” az ernyőt. A végén háromszor dobbantunk, mintha tócsába ugranánk.

👐 Két karunkkal nagy kört formálunk a fejünk fölött, majd szétnyitott ujjakkal szétszórjuk a sugarakat. Tenyerünket kalapként a fejünkre tesszük, a végén pedig összezárt karral „fejest ugrunk”.

👐 Mélyen összegömbölyödve guggolunk, aztán óvatosan kidugjuk a fejünket és körülnézünk. Lassan felállunk, és a végén szirmokként kitárjuk a karunkat.

👐 A gyerek a térdünkön ül, mi pedig lépésenként emeljük a sarkunkat, így lesz egyre magasabb a domb. A „hopp”-nál fent megállunk, aztán kinyújtjuk a lábunkat, és a gyerek lecsúszik rajta, mint egy szánkó.

👐 Két kézzel egy képzeletbeli kormányt fogunk, és a kanyaroknál jobbra-balra dőlünk. A „tütü”-nél megnyomjuk az orrunkat, pirosnál megdermedünk, zöldnél továbbindulunk.

👐 Egymás vállát fogva, sorban, csoszogó vonatlépésekkel haladunk. Az alagutat két felnőtt összefogott, felemelt karja adja, és a „sssz-sssz”-nél az egész vonat egyszerre áll meg.

👐 Guggolásból békaugrással előreugrunk, aztán visszaugrunk a helyünkre. A „loccs”-nál nagyot ugrunk előre, a végén pedig a karunkkal úszómozdulatokat teszünk.

👐 Körben állunk, és a kiszámoló minden szótagjánál a következő gyerekre mutatunk. Akire az utolsó szótag jut, ő lesz a hunyó a bújócskában.

👐 A babát a hónaljánál fogva lassan a magasba emeljük, aztán óvatosan leengedjük. Egyszer körbefordulunk vele, a végén magunkhoz öleljük és megpuszilgatjuk.

👐 A gyerek hátán vagy pocakján finoman gyúrunk, majd tenyérrel végigsimítunk rajta, mintha nyújtanánk és lekvárt kennénk. A „feltekerem”-nél görgető mozdulatot teszünk, a „ham”-nál játékosan megpuszilgatjuk.

👐 Öltözködés közben mondjuk: minden sornál azt a ruhadarabot adjuk rá, amelyikről éppen szó van. Az utolsó sornál kézen fogjuk a gyereket, és együtt elindulunk az ajtó felé.

👐 Fogmosás közben mondjuk, és a fogkefe mindig azt csinálja, amit a sor mond: fel-le, jobbra-balra, körbe. A végén a tükörbe nézve nagyot mosolygunk, és megmutatjuk a fényes fogakat.

👐 A kanalat lassan, kanyargós úton „repítjük” a gyerek felé, mint egy kismadarat. A „kapu” a gyerek szája: ha kinyitja, a „hamm”-ra beér a falat.

👐 Fürdetés közben mondjuk: a „pancs”-ra a gyerek a tenyerével csapkodja a vizet, aztán sorban habot teszünk a hasára, a hátára és a lábára. Az utolsó sornál beburkoljuk a törölközőbe, és jól megöleljük.

👐 Kézmosáskor mondjuk, és a szöveg szerint haladunk: szappanozás, a tenyér dörzsölése, az ujjak egyenként, végül öblítés. A végén a gyerek büszkén felmutatja mind a tíz ujját.

👐 Elalvás előtt lassan, halkan, ringatva mondjuk. Az utolsó sornál együtt betakarjuk a gyereket, és megsimogatjuk a fejét.

👐 A gyerek kis maggá gömbölyödik a földön. Az ujjainkkal esőt kopogtatunk a hátán, a karunkkal napkorongot rajzolunk, ő pedig lassan feláll és nyújtózkodik. A végén széttárja az öt ujját, mint egy kinyílt virág.

👐 Helyben ugrálunk, mintha égetné a talpunkat a forró homok, aztán a „csobb”-ra beugrunk a képzeletbeli vízbe. A végén a kezünkkel jobbra-balra fröcskölünk.

👐 A gyerekek falevélként forognak, és a karjukat lengetik, mintha a szél fújná őket. Lassan leguggolnak a földre, aztán összegyűlnek egy „kupacba”, és a végén nagyokat ugranak.

👐 Felülről lassan lefelé mozgatjuk az ujjainkat, mintha hópihék szállingóznának, és finoman a gyerek nyitott tenyerébe „szállunk”. Az „elolvadt”-nál összezárjuk, majd szétnyitjuk a kezünket, a végén pedig lassan leguggolunk, mint a leeső hó.

👐 Adventi ujj-játék: minden sornál eggyel több ujjunkat emeljük fel, mintha újabb gyertyát gyújtanánk meg. Amikor a negyedik ujj is fent van, összecsapjuk a tenyerünket, és megöleljük egymást.

👐 A gyerek szemben ül az ölünkben, fogjuk a kezét, és a mondóka ütemére jobbra-balra ringatjuk. A „huppsz”-ra finoman megemeljük, aztán magunkhoz öleljük, mintha partot ért volna.

👐 Az ujjunkkal sorban, gyengéden megérintjük a baba homlokát, a szemét, az orrát, a száját és az állát. Az utolsó sornál megcsiklandozzuk a nyakát.