Évszakos mondókák

👐 Luca napján (december 13.) a gyerekek, hagyományosan a fiúk, házról házra járnak kotyolni. A köszöntő alatt a magukkal vitt szalmára vagy kis párnára guggolnak, ahogy a kotlós ül a tojásokon, hogy a háziak tyúkjai jól tojjanak. A végén a háziak almát, diót vagy aprósüteményt adnak nekik.

👐 Újévi köszöntő: újév reggelén a gyerekek házról házra járnak, és ezzel a jókívánsággal köszöntik a rokonokat, szomszédokat.

👐 Az ujjbegyünkkel kopogunk az asztalon vagy a térdünkön, mintha esne az eső. Az utolsó sornál két kézzel befedjük a fejünket, mintha esernyőt tartanánk.

👐 Régi tavaszi szokás: amikor megjön az első fecske, ezt mondogatva megsimogatjuk az arcunkat, aztán a kezünkkel a madár után „szórjuk” a szeplőket, hogy a fecske elvigye őket. Közben megbeszélhetjük, honnan érkeznek tavasszal a fecskék.

👐 Március közepén mondjuk, amikor egymás után jön Sándor (18.), József (19.) és Benedek (21.) névnapja. Mindhárom névnél a hátunkon „cipelünk” egy képzeletbeli zsákot, a végén kibontjuk, és jó melegen átöleljük magunkat.

👐 Népi időjóslás november 25-re: ha Katalin napján fagy, és kopog a jég, akkor karácsonykor enyhe, sáros, latyakos idő lesz. A „kopog”-ra ököllel koppintunk az asztalon, a „locsog”-ra tenyérrel paskoljuk, mint aki pocsolyában tapicskol.

👐 Népi időjóslás február 24-re: ha Mátyás napján jeget talál, megtöri (rontja), ha nem talál, akkor csinál, vagyis visszajön a fagy. Az első sorra ököllel „jeget törünk”, a másodikra összehúzzuk magunkat, mintha fáznánk. Utána kint körbenézhetünk, van-e jég a pocsolyákon.

👐 Népi időjóslás június 8-ra: ha Medárd napján esik, a hiedelem szerint negyven napig esős lesz az idő. Mondás közben az ujjbegyünkkel esőt dobolunk az asztalon, aztán a naptárban együtt megszámoljuk, meddig tartana a negyven nap.

👐 Ökölbe szorítjuk a kezünket, és a ritmusra egymáshoz ütögetjük őket, mintha diót törnénk. A nagyobb baba utánozza, a kicsiknek mi koccintjuk össze az öklüket.

👐 Két kézzel gurítást mutatunk, aztán egy nagy, majd egy kisebb kört rajzolunk a levegőbe. Az orrunkra, majd a két szemünkre mutatunk, és a végén kitárt karral, hóemberként megállunk.

👐 Csoszogva lépkedünk, mintha avarban járnánk, a „fúj a szél”-nél nagyot fújunk. A „koppan”-nál a fejünk búbjára koppintunk, aztán úgy teszünk, mintha a gesztenyét a zsebünkbe dugnánk.

👐 Ujjbeggyel kopogunk az asztalon vagy a gyerek tenyerén, aztán a fejünk fölött összeérintett karral „kinyitjuk” az ernyőt. A végén háromszor dobbantunk, mintha tócsába ugranánk.

👐 Két karunkkal nagy kört formálunk a fejünk fölött, majd szétnyitott ujjakkal szétszórjuk a sugarakat. Tenyerünket kalapként a fejünkre tesszük, a végén pedig összezárt karral „fejest ugrunk”.

👐 Mélyen összegömbölyödve guggolunk, aztán óvatosan kidugjuk a fejünket és körülnézünk. Lassan felállunk, és a végén szirmokként kitárjuk a karunkat.

👐 A gyerek a térdünkön ül, mi pedig lépésenként emeljük a sarkunkat, így lesz egyre magasabb a domb. A „hopp”-nál fent megállunk, aztán kinyújtjuk a lábunkat, és a gyerek lecsúszik rajta, mint egy szánkó.

👐 Guggolásból békaugrással előreugrunk, aztán visszaugrunk a helyünkre. A „loccs”-nál nagyot ugrunk előre, a végén pedig a karunkkal úszómozdulatokat teszünk.

👐 Körben állunk, és a kiszámoló minden szótagjánál a következő gyerekre mutatunk. Akire az utolsó szótag jut, ő lesz a hunyó a bújócskában.

👐 Öltözködés közben mondjuk: minden sornál azt a ruhadarabot adjuk rá, amelyikről éppen szó van. Az utolsó sornál kézen fogjuk a gyereket, és együtt elindulunk az ajtó felé.

👐 A gyerek kis maggá gömbölyödik a földön. Az ujjainkkal esőt kopogtatunk a hátán, a karunkkal napkorongot rajzolunk, ő pedig lassan feláll és nyújtózkodik. A végén széttárja az öt ujját, mint egy kinyílt virág.

👐 Helyben ugrálunk, mintha égetné a talpunkat a forró homok, aztán a „csobb”-ra beugrunk a képzeletbeli vízbe. A végén a kezünkkel jobbra-balra fröcskölünk.

👐 A gyerekek falevélként forognak, és a karjukat lengetik, mintha a szél fújná őket. Lassan leguggolnak a földre, aztán összegyűlnek egy „kupacba”, és a végén nagyokat ugranak.

👐 Felülről lassan lefelé mozgatjuk az ujjainkat, mintha hópihék szállingóznának, és finoman a gyerek nyitott tenyerébe „szállunk”. Az „elolvadt”-nál összezárjuk, majd szétnyitjuk a kezünket, a végén pedig lassan leguggolunk, mint a leeső hó.

👐 Adventi ujj-játék: minden sornál eggyel több ujjunkat emeljük fel, mintha újabb gyertyát gyújtanánk meg. Amikor a negyedik ujj is fent van, összecsapjuk a tenyerünket, és megöleljük egymást.