Állatos mondókák kicsiknek

👐 Kiszámoló: körben állva minden szótagnál a következő játszótársra mutatunk; akire az utolsó szó („út”) esik, az kiesik, vagy ő lesz a fogó.

👐 Ujjjáték: a baba öt ujjacskáját nyújtva kezdjük, és minden elszálló madárnál egy ujjat behajlítunk, amíg mind be nem csukódik; a „visszaszáll”-nál mind az öt ujjat egyszerre kinyitjuk, majd a kis kezet a tenyerünkbe zárjuk, mint madarat a fészekbe.

👐 Höcögtető: a gyereket a térdünkön lovagoltatjuk, a „töpp-töpp-töpp”-nél gyorsítunk, az „ölbe huppan”-nál magunkhoz húzzuk és megöleljük.

👐 Tavaszi gólyaköszöntő: amikor meglátjuk a megérkező gólyát, ezt mondjuk, és felfelé, a madár felé integetünk.

👐 Csigahívogató: ha séta közben csigát találunk, ezt mondjuk neki, és közben ujjunkkal csigavonalat rajzolunk a levegőbe.

👐 Luca napján (december 13.) a gyerekek, hagyományosan a fiúk, házról házra járnak kotyolni. A köszöntő alatt a magukkal vitt szalmára vagy kis párnára guggolnak, ahogy a kotlós ül a tojásokon, hogy a háziak tyúkjai jól tojjanak. A végén a háziak almát, diót vagy aprósüteményt adnak nekik.

👐 Ölbeli játék: a felnőtt a térdére ülteti a kisgyereket, és a mondóka ritmusára lovagoltatja. A végén széttárja a térdét, és óvatosan „lehuppantja” a gyereket, közben végig fogja.

👐 Régi tavaszi szokás: amikor megjön az első fecske, ezt mondogatva megsimogatjuk az arcunkat, aztán a kezünkkel a madár után „szórjuk” a szeplőket, hogy a fecske elvigye őket. Közben megbeszélhetjük, honnan érkeznek tavasszal a fecskék.

👐 A libapásztor a terem egyik végéből hívja a libákat, akik a másik végéből felelnek neki. Az utolsó sorra a libák a pásztorhoz szaladnak, a farkas pedig megpróbál közben elkapni valakit; akit elkapott, az lesz a következő farkas.

👐 A térdünkre ültetjük a babát, szemben magunkkal, és a ritmusra lovagoltatva höcögtetjük. Az utolsó sor után kicsit szétnyitjuk a térdünket, és a babát a kezét fogva óvatosan „lepottyantjuk”.

👐 A babát az ölünkben vagy a karunkban tartva a ritmusra ringatjuk és táncoltatjuk. A „jobbra dől, balra dől” sornál vele együtt jobbra, majd balra billenünk. Zsuzsika helyett a gyerek nevét is mondhatjuk.

👐 Ébredéskor mondjuk: az alvó babát simogatjuk, és gyengéden nyújtóztatjuk a karját, lábát. Az utolsó sornál a kezét fogva felültetjük.

👐 Lábujjhegyen, puhán tipegünk körbe, mint a cica. A „hú”-nál a magasba nyújtózunk, a „miaú”-nál nagyot ásítunk.

👐 Megcsóváljuk a csípőnket, a kezünkkel kaparunk, a „hopp, hopp”-nál kettőt ugrunk. A végén megsimogatjuk egymás fejét, és tenyérrel kettőt koppantunk a földön.

👐 Guggolva vagy totyogva, jobbra-balra billegve haladunk. A „hol a tó”-nál tenyerünket a szemünk fölé tartjuk, a „csobban”-ra előreugrunk.

👐 Nehéz léptekkel, akár négykézláb cammogunk, mint a medve. A „nyami, nyam”-nál a levegőből kanalazzuk a mézet, a „ham”-nál megnyaljuk a „mancsunkat”.

👐 Két ujjunkkal lassan „mászunk” a gyerek kézfejéről a karján át a vállára, ott egy pillanatra megállunk. A végén finoman megcsiklandozzuk a nyakát.

👐 Guggolásból békaugrással előreugrunk, aztán visszaugrunk a helyünkre. A „loccs”-nál nagyot ugrunk előre, a végén pedig a karunkkal úszómozdulatokat teszünk.

👐 Fürdetés közben mondjuk: a „pancs”-ra a gyerek a tenyerével csapkodja a vizet, aztán sorban habot teszünk a hasára, a hátára és a lábára. Az utolsó sornál beburkoljuk a törölközőbe, és jól megöleljük.

👐 Elalvás előtt lassan, halkan, ringatva mondjuk. Az utolsó sornál együtt betakarjuk a gyereket, és megsimogatjuk a fejét.

👐 Helyben ugrálunk, mintha égetné a talpunkat a forró homok, aztán a „csobb”-ra beugrunk a képzeletbeli vízbe. A végén a kezünkkel jobbra-balra fröcskölünk.