Mondókák babáknak

👐 Höcögtető: a gyereket a térdünkön ültetve zötyögtetjük, a „hopp, megállj”-nál óvatosan megemeljük, a végén magunkhoz öleljük.

👐 Ujjjáték: a baba öt ujjacskáját nyújtva kezdjük, és minden elszálló madárnál egy ujjat behajlítunk, amíg mind be nem csukódik; a „visszaszáll”-nál mind az öt ujjat egyszerre kinyitjuk, majd a kis kezet a tenyerünkbe zárjuk, mint madarat a fészekbe.

👐 Höcögtető: a gyereket a térdünkön lovagoltatjuk, a „töpp-töpp-töpp”-nél gyorsítunk, az „ölbe huppan”-nál magunkhoz húzzuk és megöleljük.

👐 Arcsimogató ölbeli játék: mondás közben a baba arcát cirógatjuk, a „hamm”-nál az álla alatt vagy a nyakán megcsiklandozzuk.

👐 Ujjjáték: a baba ujjacskáit sorra megfogjuk és megmozgatjuk a hüvelykujjtól a kisujjig, a végén a tenyerét megcsiklandozzuk.

👐 Tenyérjáték: a baba nyitott tenyerében öklünkkel körkörösen „mákot törünk”, a „gyúrom”-nál a kis kezét gyengéden gyúrogatjuk, a „hamm”-nál megcsiklandozzuk.

👐 Tenyérrajzoló ölbeli játék: ujjunkkal kört rajzolunk a baba tenyerébe, az „erre ment”-nél két ujjunkkal felszaladunk a karján, az „itt bújt el”-nél a hónaljánál megcsiklandozzuk.

👐 Hintáztató: a gyereket az ölünkben vagy kézen fogva előre-hátra ringatjuk, a „zsupsz”-nál óvatosan megemeljük vagy meglendítjük.

👐 Ölbeli játék: a felnőtt a térdére ülteti a kisgyereket, és a mondóka ritmusára lovagoltatja. A végén széttárja a térdét, és óvatosan „lehuppantja” a gyereket, közben végig fogja.

👐 Megfogjuk a baba kezét, és a hüvelykujjától indulva soronként megérintjük vagy megmozgatjuk egy-egy ujját. Az utolsó sornál, a kisujjnál, finoman megcsiklandozzuk a tenyerét.

👐 Ölünkbe vesszük a babát, szemtől szemben, és az orrunkat finoman összedörzsöljük az övével (ez az eszkimópuszi). A végén nevetve összebújunk.

👐 A térdünkre ültetjük a babát, szemben magunkkal, és a ritmusra lovagoltatva höcögtetjük. Az utolsó sor után kicsit szétnyitjuk a térdünket, és a babát a kezét fogva óvatosan „lepottyantjuk”.

👐 Akkor mondjuk, amikor a baba kapaszkodva vagy a két kezét fogva feláll. Bátorítjuk vele, és megdicsérjük, milyen egyenesen áll.

👐 Fogjuk a járni tanuló baba két kezét, és a mondóka ütemére lépésről lépésre vezetjük. Minden ütemre jut egy kis lépés.

👐 A babát az ölünkben vagy a karunkban tartva a ritmusra ringatjuk és táncoltatjuk. A „jobbra dől, balra dől” sornál vele együtt jobbra, majd balra billenünk. Zsuzsika helyett a gyerek nevét is mondhatjuk.

👐 Az ülni tudó gyereket egy székre vagy a térdünkre ültetjük, és a ritmusra előre-hátra lóbáljuk a lábát.

👐 Ökölbe szorítjuk a kezünket, és a ritmusra egymáshoz ütögetjük őket, mintha diót törnénk. A nagyobb baba utánozza, a kicsiknek mi koccintjuk össze az öklüket.

👐 Ébredéskor mondjuk: az alvó babát simogatjuk, és gyengéden nyújtóztatjuk a karját, lábát. Az utolsó sornál a kezét fogva felültetjük.

👐 Lábujjhegyen, puhán tipegünk körbe, mint a cica. A „hú”-nál a magasba nyújtózunk, a „miaú”-nál nagyot ásítunk.

👐 Guggolva vagy totyogva, jobbra-balra billegve haladunk. A „hol a tó”-nál tenyerünket a szemünk fölé tartjuk, a „csobban”-ra előreugrunk.

👐 Nehéz léptekkel, akár négykézláb cammogunk, mint a medve. A „nyami, nyam”-nál a levegőből kanalazzuk a mézet, a „ham”-nál megnyaljuk a „mancsunkat”.

👐 Két ujjunkkal lassan „mászunk” a gyerek kézfejéről a karján át a vállára, ott egy pillanatra megállunk. A végén finoman megcsiklandozzuk a nyakát.

👐 Ökölbe zárt kézzel kezdünk, és minden számnál kinyitunk egy újabb ujjat, a hüvelykujjal indulva. Az ötnél nyitott tenyérrel integetünk.

👐 Nyitott tenyérrel kezdünk, és soronként behajtunk egy-egy ujjat; az „egy is bújik”-nál az utolsó is elbújik. A végén ökölbe zárt kezünket az arcunk alá tesszük, mintha párnán aludnánk.

👐 Két kézzel körbesimítjuk a fejünket, aztán felhúzzuk és leengedjük a vállunkat, majd megpaskoljuk a térdünket. A végén kétszer megnyomjuk az orrunkat, mint egy dudát.

👐 Ujjbeggyel kopogunk az asztalon vagy a gyerek tenyerén, aztán a fejünk fölött összeérintett karral „kinyitjuk” az ernyőt. A végén háromszor dobbantunk, mintha tócsába ugranánk.

👐 A gyerek a térdünkön ül, mi pedig lépésenként emeljük a sarkunkat, így lesz egyre magasabb a domb. A „hopp”-nál fent megállunk, aztán kinyújtjuk a lábunkat, és a gyerek lecsúszik rajta, mint egy szánkó.

👐 A babát a hónaljánál fogva lassan a magasba emeljük, aztán óvatosan leengedjük. Egyszer körbefordulunk vele, a végén magunkhoz öleljük és megpuszilgatjuk.

👐 A gyerek hátán vagy pocakján finoman gyúrunk, majd tenyérrel végigsimítunk rajta, mintha nyújtanánk és lekvárt kennénk. A „feltekerem”-nél görgető mozdulatot teszünk, a „ham”-nál játékosan megpuszilgatjuk.

👐 Öltözködés közben mondjuk: minden sornál azt a ruhadarabot adjuk rá, amelyikről éppen szó van. Az utolsó sornál kézen fogjuk a gyereket, és együtt elindulunk az ajtó felé.

👐 Fogmosás közben mondjuk, és a fogkefe mindig azt csinálja, amit a sor mond: fel-le, jobbra-balra, körbe. A végén a tükörbe nézve nagyot mosolygunk, és megmutatjuk a fényes fogakat.

👐 A kanalat lassan, kanyargós úton „repítjük” a gyerek felé, mint egy kismadarat. A „kapu” a gyerek szája: ha kinyitja, a „hamm”-ra beér a falat.

👐 Fürdetés közben mondjuk: a „pancs”-ra a gyerek a tenyerével csapkodja a vizet, aztán sorban habot teszünk a hasára, a hátára és a lábára. Az utolsó sornál beburkoljuk a törölközőbe, és jól megöleljük.

👐 Kézmosáskor mondjuk, és a szöveg szerint haladunk: szappanozás, a tenyér dörzsölése, az ujjak egyenként, végül öblítés. A végén a gyerek büszkén felmutatja mind a tíz ujját.

👐 Elalvás előtt lassan, halkan, ringatva mondjuk. Az utolsó sornál együtt betakarjuk a gyereket, és megsimogatjuk a fejét.

👐 A gyerek szemben ül az ölünkben, fogjuk a kezét, és a mondóka ütemére jobbra-balra ringatjuk. A „huppsz”-ra finoman megemeljük, aztán magunkhoz öleljük, mintha partot ért volna.

👐 Az ujjunkkal sorban, gyengéden megérintjük a baba homlokát, a szemét, az orrát, a száját és az állát. Az utolsó sornál megcsiklandozzuk a nyakát.