A pásztorfiú és a farkas
A pásztorfiú és a farkas – izgalmas esti mese arról, mi történik, ha valaki túl sokszor mond valótlant a barátainak.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egy pásztorfiú, akit a falu bízott meg, hogy vigyázzon a nyájra a domboldalon. Reggeltől estig egyedül üldögélt a fűben, körülötte békésen legelésztek a bárányok, ő pedig egyre csak azon törte a fejét, hogyan tudna egy kis izgalmat csiholni a hosszú, csendes napokba.
Egy délután, mikor már nagyon unatkozott, hirtelen ötlete támadt. Felugrott, és teli tüdőből kiáltani kezdett a falu felé: – Farkas! Farkas! Jaj, segítsetek, a farkas megtámadta a nyájat!
A falubeliek mind otthagyták a dolgukat, kapát, vödröt, amit épp a kezük ügyében találtak, és lélekszakadva rohantak fel a dombra. Mikor odaértek, egy szál farkast sem láttak, csak a pásztorfiút, aki a fűben hemperegve nevetett a tréfáján. – Ejnye, fiam, ne csúfolódj velünk! – mondták a felnőttek, és bosszúsan, zihálva indultak vissza a faluba.
Néhány nap múlva a fiú megint elunta magát, és megint eszébe jutott a régi tréfa. – Farkas! Segítség, itt a farkas! – kiáltotta, és a falubeliek megint felszaladtak, megint hiába. Ezúttal már nem is nevettek, csak csóválták a fejüket, és szó nélkül mentek haza.
Telt-múlt az idő, és egy borongós estén, amikor a nap már lemenőben volt, a bokrok közül csakugyan előlopakodott egy igazi farkas. Szeme sárgán villant, fogai megcsillantak, és egyenesen a nyáj felé indult. A pásztorfiú rémülten kiáltozni kezdett: – Farkas! Igazi farkas! Kérlek, segítsetek!
De lent a faluban most senki sem mozdult. – Ugyan, megint csak tréfál – legyintettek, és tovább folytatták a dolgukat. A fiú egyedül maradt a dombon, kiáltozott, amíg a hangja el nem fáradt, a bárányok pedig ijedten szétszaladtak a sötétedő mezőn.
Mikor végre néhányan mégis felnéztek a dombra, és látták, hogy a nyáj csakugyan szanaszét szóródott, lassan felballagtak, de már késő volt: a farkas rég eltűnt az erdő sűrűjében, a pásztorfiúnak pedig jó ideig kellett kutatnia, gyűjtögetnie elszéledt bárányait. Attól a naptól kezdve, ha valamit mondott, a falubeliek mindig kétszer is meggondolták, higgyenek-e neki – ő pedig sokáig emlékezett rá, milyen keserves, amikor a legnagyobb bajban senki sem hisz nekünk.
✦ Vége ✦
Beszélgessünk a meséről
- Szerinted miért találta ki a pásztorfiú a tréfát a farkasról?
- Mit érezhetett a fiú, amikor a farkas tényleg megjelent, de senki sem hitt neki?
- Te mit tennél, ha egy barátod folyton csak viccből ijesztgetne téged?
A mese üzenete: Ha sokszor mondunk valótlant, a végén már akkor sem hisznek nekünk, amikor igazat mondunk.
