A farkas és a bárány

Egy forró nyári délelőttön egy éhes farkas ballagott le a patakhoz, hogy igyon egy kortyot a hűvös, tiszta vízből. Letérdelt a parton, és éppen lehajolt volna, amikor lejjebb, a folyás mentén megpillantott valakit: egy apró báránykát, aki szintén a patakhoz jött inni. A báránygida szelíden hajtotta a fejét a víz fölé, és mit sem sejtve kortyolgatott.

A farkas gyomra hangosan megkordult, és ahogy a kis jószágra nézett, tüstént tudta, mire vágyik igazán. Egy ilyen nagy és erős állatnak azonban ürügy is kellett, mielőtt nekilát, ezért hát rákiáltott a báránykára, olyan mérgesen, ahogy csak tudott. – Hogy merészeled felkavarni a vizemet, amíg én inni próbálok belőle?! – förmedt rá.

A báránygida ijedten kapta fel a fejét, de azért szépen, tisztelettudóan válaszolt. – Bocsáss meg, farkas bácsi – szólt csendesen –, de én lejjebb állok a patakban, mint te. A víz tőled folyik énfelém, nem fordítva, így a tiéd nem zavarosodhatott meg miattam.

A farkasnak nem tetszett, hogy a bárányka ilyen okosan felelt, ezért másik vádat eszelt ki gyorsan. – Akkor te vagy az, aki tavaly csúnyán beszélt rólam a legelőn! – dörrent rá. – Az lehetetlen – felelte a báránygida –, hiszen tavaly még meg sem születtem. Alig néhány hete jöttem a világra, farkas bácsi.

– Akkor bizonyára a testvéred volt, vagy talán az apád, valamelyik rokonod, az mindegy is! – kiáltotta a farkas türelmetlenül. – Nincs testvérem, és az édesapámat sosem ismertem – mondta szomorúan a bárányka. – Csak édesanyámmal élek, aki most éppen a nyáj többi tagjával legel a dombon.

A farkas ekkor már nem is figyelt a válaszokra. Igazából sosem az érdekelte, hogy igaza van-e a báránykának, csak ürügyet keresett, hogy nyugodt szívvel tehesse meg azt, amit amúgy is el akart követni. – Elég legyen a fecsegésből! – morogta. – Hiába van igazad minden szavadban, engem ez nem tart vissza, mert éhes vagyok, és ma este te leszel a vacsorám.

Ezzel a farkas egyetlen hatalmas ugrással a báránykánál termett, mielőtt a kicsi jószág akár egy lépést is tehetett volna. Hamarosan csend borult a patak partjára, csak a víz csobogása hallatszott tovább, mintha mi sem történt volna.