A róka és a szőlő
A róka és a szőlő: az éhes róka hiába ugrál a magas szőlőfürtökért, és végül azt mondja, savanyú az egész. Tanmese felolvasásra, esti beszélgetéshez.
Egy forró nyári délutánon a vén kert csendben szunnyadt. A méhek is lustán zümmögtek, a levelek se rezdültek. Csak a róka nem pihent, mert a gyomra már jó ideje korgott, mint a távoli mennydörgés.
– Hej, de jó volna valami finom falat – sóhajtotta, és körbeszimatolt a kerítés mellett.
Ahogy ott kutatott, egyszer csak felnézett, és megakadt a szeme valamin. A kerítés fölött magas lugas hajolt ki, és a lugasról dús, lilás-kék szőlőfürtök csüngtek alá. Fénylettek a napsütésben, mint megannyi apró harang.
– Nahát! – csillant fel a róka szeme. – Ez lesz az én ebédem!
Megnyalta a száját, hátrább lépett, nekirugaszkodott, és felugrott. De a fürt még mindig magasan lógott, a róka mancsa pedig csak a levegőt markolászta.
– Semmi baj – mondta –, majd legközelebb.
Újra nekifutott, még nagyobbat ugrott, de megint hiába. Harmadszor már a farkát is kinyújtotta, mintha az segítene, de a szőlő csak ringott-ringott a feje fölött, és nem akart lejönni.
Negyedszer, ötödször is megpróbálta. Ugrott, nyújtózott, sóhajtozott, míg végül kifulladt, és leült a fűbe. A lába remegett, a nyelve kilógott.
Odafent a szőlőfürtök csak lengedeztek a szélben, mintha incselkedve integetnének. A róka egy darabig nézte őket, aztán felemelte az orrát, és olyan hangosan szólt, hogy a tücskök is meghallották:
– Úgyis savanyú az egész! Nézd csak, még nem is érett meg. Nem is kívánom én azt a szőlőt!
Azzal kihúzta magát, megrázta a farkát, és méltóságteljesen elsétált, mintha eszébe se jutott volna soha az ebéd.
De ahogy befordult a sarkon, még egyszer hátrapillantott. A szőlő ott csüngött a lugason, édesen és fényesen. A róka pedig csendesen sóhajtott egyet, és elballagott az árnyékba.
✦ Vége ✦
A róka és a szőlő – rövid tartalom
Egy forró nyári délutánon a róka nagyon éhes volt, és a kerítés fölött magas lugasról lilás-kék szőlőfürtöket pillantott meg. Többször nekifutott és felugrott, még a farkát is kinyújtotta, de a fürtök túl magasan lógtak, ezért végül kifulladva leült a fűbe. Ekkor hangosan kijelentette, hogy úgyis savanyú az egész szőlő, és nem is kívánja. Méltóságteljesen elsétált, de a sarkon még egyszer hátrapillantott, és csendesen sóhajtva elballagott az árnyékba.
Beszélgessünk a meséről
- Miért mondta a róka, hogy savanyú a szőlő?
- Te mondtál már olyat, hogy nem is kell, pedig nagyon szerettél volna valamit?
- Mit tehetett volna még a róka, hogy elérje a szőlőt?
A mese üzenete: Ha valamit nem sikerül elérni, ne mondjuk rá, hogy nem is kellett – inkább próbáljuk újra, vagy kérjünk segítséget.
