A kesztyű

Nagy hóesésben baktatott hazafelé az öregapó, nyomában hűséges kutyája szaglászott a fák tövében. Vastagon bélelt kesztyűt húzott a kezére, nehogy megfagyjon az ujja, de amikor lehajolt egy száraz gallyért, az egyik kesztyű kicsusszant a zsebéből, és ott maradt a fehér hóban. Az öreg nem vette észre a hiányt, tovább lépkedett, s hamarosan eltűnt a fák között a kutyájával együtt.

Nem sokáig hevert magányosan a kesztyű. Egy apró egérke szaladt arra, orrocskájával a havat túrva, s amikor megpillantotta a puha kis házat, boldogan csippantott: – Micsoda remek szállás! Ide bizony beköltözöm telelni. – Bebújt a kesztyű ujjába, összegömbölyödött, és igen elégedett volt magával.

Alig melegedett meg odabent, amikor egy fázós béka ugrándozott arra a hóban. – Ki lakik ebben a meleg házikóban? – kérdezte, és bekopogott a kesztyű oldalán. – Én, a kis egérke – felelte bentről egy vékonyka hang. – S te ki volnál? – Én a béka vagyok, s úgy fázom, hogy alig bírok ugrálni. Engedj be, kérlek! – Gyere hát, elférünk ketten – szólt az egérke, s a béka nagy örömmel bebújt mellé.

Nem sokkal utána egy loncsos fülű nyuszi szaladt el arra, s ő is megtorpant a kesztyű előtt. – Ki lakik ebben a meleg házikóban? – Mi ketten, az egérke meg a béka – zengte két hangocska egyszerre. – Én a nyuszi vagyok, s félek a hidegtől meg a rókától is. Van még helyetek? – Gyere csak, összébb húzódunk – hangzott a válasz, s a nyuszi boldogan bebújt.

Jött aztán egy ravaszdi róka, végigszimatolva a havas ösvényt. – Ki lakik ebben a meleg házikóban? – Az egérke, a béka meg a nyuszi – felelték hárman kórusban. – Én a róka volnék, s nagyon szeretnék bebújni közétek, hiszen odakint jéggé dermed a lábam. – Gyere hát, majd valahogy elférünk – szólt a nyuszi kicsit remegve, s a róka is beköltözött.

Alig telepedett le a róka, mikor egy szürke farkas kocogott elő a bozótosból, éhesen és fázósan. – Ki lakik ebben a meleg házikóban? – Az egérke, a béka, a nyuszi meg a róka – hangzott bentről. – Én a farkas vagyok, s ha nem engedtek be, itt fagyok meg az éjszakában. – Nem szívesen, de gyere – dörmögték a többiek, s valahogy ötüknek is jutott hely.

Ekkor egy vadkan dübörgött elő a fák közül, agyarát csattogtatva a hidegtől. – Ki lakik ebben a meleg házikóban? – Az egérke, a béka, a nyuszi, a róka meg a farkas – felelték hatan. – Hát én a vadkan vagyok, s ha nem szorultok kicsit, addig túrom a havat idekint, míg meg nem hallgattok. – Jaj, no, gyere te is – sóhajtottak, s a kesztyű már-már reccsent a varrásainál, mégis befogadták.

Végül egy nagy, bozontos medve cammogott elő, s olyan mély hangon dörmögött, hogy a hó is megremegett körülötte. – Ki lakik ebben a meleg házikóban? – Az egérke, a béka, a nyuszi, a róka, a farkas meg a vadkan – reszkettek bentről a hangok. – Én a medve vagyok, s bizony én is szeretnék bebújni közétek. – Nem fér már ide senki – próbálták mondani, de a medve olyan szomorúan nézett rájuk, hogy összehúzódtak, ki hogy tudott, s valahogy őt is beengedték.

Épp hét jószág szuszogott hát összebújva a kis kesztyűben, amikor az öregapó megtapogatta a zsebét, s észrevette, hogy hiányzik az egyik kesztyűje. Visszafordult hát, hogy megkeresse a nyomát, kutyája pedig vidáman szaladt előre, s hamar rátalált a szagára. Odaérve a fura, kerekre dagadt kesztyűhöz, a kutya ugatni kezdett, méghozzá olyan hangosan, hogy az visszhangzott az egész erdőben.

Az állatok úgy megijedtek a mély ugatástól, hogy egy szempillantás alatt kirebbentek a kesztyűből, ki-ki amerre látott: az egérke a fűbe surrant, a béka a patakba pottyant, a nyuszi az erdő sűrűjébe iramodott, a róka a bokrok közé osont, a farkas a fák közé loholt, a vadkan a sűrűbe rontott, a medve pedig a legmélyebb erdőbe döngetett. Az öregapó csak ámult-bámult, hogy a kutyája miért ugat úgy egy árva kesztyűre.

Odalépett, fölvette a hóból a kesztyűjét, s furcsállva forgatta a kezében, hiszen egészen kitágult, mintha valami nagyon sokan laktak volna benne. Vállat vont, visszahúzta a kezére, és hazafelé indult a kutyájával, se ő, se a kutyája nem sejtette, micsoda vendégsereg melegedett aznap este az ő elveszett kesztyűjében.