Ali baba és a negyven rabló

Élt egyszer egy messzi városban két testvér. Az egyiket Kászimnak hívták, ő gazdag volt, és nagy házban lakott. A másik testvér, Ali baba, szegény favágó volt. Egy kis szamárral járt az erdőbe, és abból élt, amit az erdőben összevágott, és a szamár hátán hazavitt.

Egy nap Ali baba éppen a bokrok közt vágta az ágakat, amikor lódobogást hallott. Nagy porfelhő közeledett, és a porfelhőben negyven lovas vágtatott. Ali baba gyorsan felmászott egy sűrű lombú fára, és onnan lesett lefelé, alig mert lélegezni.

A lovasok egy sziklafal elé értek, és leszálltak a nyeregből. A vezérük a sziklához fordult, és hangosan azt mondta: – Sezám, nyílj ki! – Abban a pillanatban a kemény kőfal szétnyílt, mintha csak ajtó volna. A rablók bevonultak a hegy belsejébe, a kőajtó pedig csendesen becsukódott mögöttük.

Ali baba a fán ült, és meg se moccant. Sokára, nagyon sokára megnyílt a sziklafal. A rablók kijöttek, felkapaszkodtak a lovaikra, a vezér pedig így szólt: – Sezám, csukódj be! – A kőfal újra bezárult, a lovasok pedig elporzottak, és hamarosan nyomuk veszett.

Ali baba lemászott a fáról. Fél percig csak állt, azután összeszedte a bátorságát. Odalépett a sziklához, és bátortalanul azt mondta: – Sezám, nyílj ki! – A kőfal szétnyílt, ő meg belépett a hegy gyomrába.

Ott aztán nagyot nézett! Aranyérmék halmai csillogtak, drága selyemszövetek hevertek halomban, ékköves tálak és gyöngysorok ragyogtak a félhomályban. Ali baba nem volt kapzsi ember. Néhány zsákot teletöltött arannyal, felrakta a szamarára, és betakarta rőzsével. – Sezám, csukódj be! – suttogta, aztán hazaindult.

Otthon a felesége csodálkozva nézte a sok aranyat. – Ali baba, honnan van ez? – kérdezte. Ali baba elmesélte az egészet. – Szeretném megmérni, mennyi az – mondta az asszony –, kölcsönkérek egy mércét Kászim feleségétől.

Kászim felesége kíváncsi volt, mit mérnek olyan szegények. Ezért a mérce aljára egy kis viaszt kent. Amikor visszakapta az edényt, egy aranyérme tapadt a viaszra. Rögtön szaladt a férjéhez, és megmutatta neki.

Kászim addig faggatta Ali babát, míg az el nem mondta a titkot. Kászim nem is várt tovább. Másnap korán reggel tíz szamarat meg üres ládákat vitt az erdőbe. – Sezám, nyílj ki! – kiáltotta, és a hegy megnyílt előtte.

Bement, és nem győzte nézni a kincseket. Gyorsan rakosgatta a ládákba az aranyat, de mikor ki akart jönni, hirtelen elfelejtette a varázsszót. – Árpa, nyílj ki! – kiáltotta. – Zab, nyílj ki! – Hiába. A sziklafal be volt zárva, és nem mozdult.

Közben a rablók hazaértek. Meglátták Kászimot a barlangban, és a vezérük szigorúan rászólt, hogy többé ide ne jöjjön. Kászim megijedt, és szaladt, ahogy csak bírt. Nem lett belőle többé kincsgyűjtő, csak óvatos ember. Ali baba pedig megölelte a testvérét, és attól fogva jó testvérekként éltek.

A rablók nyomozni kezdtek. Rájöttek, hogy valaki más is járt a kincsesbarlangban. A vezér elindult a városba, és addig kérdezősködött, míg Ali baba háza elé nem ért. Hogy később ráismerjen a házra, krétával egy kis jelet rajzolt az ajtóra.

Ali baba kis cselédlánya, Morgána észrevette a jelet. Okos lány volt, és rögtön megsejtette, hogy valami rosszban sántikál az idegen. Fogott egy darab krétát, és a város minden házának az ajtajára ugyanazt a jelet rajzolta. Mire a rablók megjöttek, nem tudták, melyik házat keressék.

A vezér másodszor is próbálkozott, de Morgána ezúttal is résen volt. A rablók végül más ötlettel álltak elő. Olajkereskedőnek öltözött a vezér, és negyven nagy bödönnel jelent meg Ali baba kapujában. Minden bödönben egy rabló bujkált, csak egy volt tele igazi olajjal.

– Szállást kérek egy éjszakára – mondta az idegen. Ali baba szívesen befogadta. A bödönöket felsorakoztatták az udvaron. Éjszaka Morgána lámpást gyújtott, de kifogyott az olaj, ezért elindult az udvarra, hogy az egyik bödönből merítsen.

Amint a bödönhöz ért, halk suttogást hallott: – Már jelt adhatunk, vezér? – Morgána nem ijedt meg. Halkan odasúgta: – Még nem. – Végigjárta az összes bödönt. Aztán gondosan ráhajtotta a fedeleket, és szorosan lezárta őket, a rablók pedig nem tudtak kijönni, és elaludtak a nehéz olajszagtól.

Reggelre a vezér értetlenül ébredt. Látta, hogy az emberei nem jelentkeznek, és megijedt. Gyorsan elmenekült a házból, és bújkálni kezdett. Ali baba pedig csak ámult, amikor Morgána elmesélte neki, mi történt az éjszaka.

Telt-múlt az idő, de a vezér nem nyugodott. Egy nap kereskedőnek öltözve beállított Ali baba fiához. Ali baba vacsorára hívta a kedves vendéget. Morgána azonnal megismerte a vezért. Szépen felöltözött, és táncolni kezdett a vendégek előtt. Tánc közben ügyesen kiütötte a vezér kezéből a tőrt, amelyet az rejtegetett, és Ali baba fia meg a szolgák lefogták. Így lett vége a rablók vezérének.

Ali baba hálás volt Morgánának. – Te mentetted meg a családunkat – mondta neki. – Szabad vagy, és a családunk tagja leszel. – Morgána hozzáment Ali baba fiához, és nagy lakodalmat csaptak. A hegy titkát pedig csak ők ismerték, és ha ott jártak, mindig csak annyi aranyat vittek haza, amennyire éppen szükségük volt. Boldogan éltek, amíg csak éltek.