Az oroszlán és az egér

Hol volt, hol nem volt, az erdő mélyén élt egyszer egy hatalmas oroszlán. Erős volt és büszke, az egész erdő tisztelte és félte. Egy meleg délutánon jóllakottan heveredett le egy vén fa árnyékába, és lassan elnyomta az álom.

Ahogy ott szunyókált, egy apró egérke szaladt elő a bokrok közül. Sietett haza, s észre sem vette, hogy egyenesen az alvó oroszlán mancsán fut keresztül. Az oroszlán erre felriadt, és villámgyorsan rácsapott hatalmas tenyerével a kis jövevényre.

Az egérke ott reszketett a nagy mancs alatt, a szíve úgy dobogott, mint egy pici dob. – Kérlek, engedj el! – könyörgött halkan. – Nem akartam megzavarni az álmodat. Ha most szabadon engedsz, esküszöm, egyszer én is segítek majd neked.

Az oroszlán erre jót nevetett. Hogyan is segíthetne neki egy ilyen icipici jószág? Mégis jókedve támadt a vakmerő ígérettől, és megemelte a mancsát. – Eredj csak, kis fecsegő – mordult rá nevetve. – De ezt a bátorságot nem felejtem el.

Így hát az egérke hazaszaladt, az oroszlán pedig visszaaludt a fa alatt, mintha mi sem történt volna. Teltek-múltak a napok, és lassan mindketten megfeledkeztek a különös találkozásról.

Egy reggel azonban vadászok jártak az erdőben, és erős kötélhálót feszítettek ki a fák közé. Az oroszlán, aki épp arra sétált, gyanútlanul belegabalyodott. Minél jobban rángatta magát, annál szorosabban fonódtak köré a kötelek, s ő hangosan felbődült bánatában.

A hatalmas ordítás messzire elhallatszott, egészen az egérke kis odújáig. Ő azonnal megismerte a hangot, és apró lábaival, ahogy csak bírt, arrafelé futott. Ott találta a nagy oroszlánt a hálóba gabalyodva, tehetetlenül.

– Ne félj, most rajtam a sor! – kiáltotta az egérke, és nekilátott, hogy éles kis fogaival elrágja a köteleket. Egyik szálat a másik után rágott át, türelmesen, kitartóan, míg végül az utolsó kötél is elpattant.

Az oroszlán szabadon felállt, és hálásan nézett le az apró barátjára. – Igazad volt – mondta csendesen. – Néha a legkisebb jószág is a legnagyobb segítség tud lenni. Attól a naptól fogva az oroszlán és az egérke a legjobb barátok lettek, és soha többé nem feledkeztek meg egymásról.