Jézus születése – a karácsonyi történet

Réges-régen, egy Názáret nevű kis városban élt egy fiatal lány, akit Máriának hívtak. Csendes, jószívű teremtés volt, aki minden nap örömmel végezte a maga dolgát. Egy este, amikor éppen egyedül üldögélt, hirtelen fényesség támadt a szobában, és egy angyal állt meg előtte.

– Ne félj, Mária! – szólalt meg az angyal szelíden. – Az Isten kiválasztott téged, és nemsokára egy kisfiúnak adsz életet. Jézusnak fogod nevezni, és az ő szíve olyan jóságos lesz, hogy híre bejárja majd az egész világot.

Mária egy pillanatig csak hallgatott, hiszen a hír nagyon váratlanul érte. Aztán halkan bólintott, és azt felelte: – Legyen úgy, ahogyan mondtad. Az angyal elmosolyodott, majd olyan csendesen tűnt el, ahogyan jött.

Máriának volt egy jegyese is, Józsefnek hívták, aki ácsmesterségből élt, és becsületes, gondos ember volt. Amikor megtudta a hírt, sokáig törte a fejét, de egy éjjel álmában is megjelent neki az angyal, és megnyugtatta: minden a legjobb rend szerint történik. József ettől kezdve hűségesen Mária mellett állt, és vigyázott rá, mint a legdrágább kincsre.

Teltek a hónapok, és egy napon hír érkezett, hogy a messzi birodalom ura összeírást rendelt el minden emberről. Mindenkinek abba a városba kellett utaznia, ahonnan a családja származott, hogy nevét feljegyezzék. József és Mária ezért útra kelt Betlehem felé, jó messzi útra, gyalog és szamárháton.

Az út napokig tartott, poros ösvényeken, hűvös éjszakákon át. Mária ilyenkor már nagyon várandós volt, és minden lépés fáradsággal járt, de József türelmesen vezette mellette a szamarat, és halkan biztatta: – Már nincs messze, Mária, kitartás.

Mire Betlehembe értek, a kisváros zsúfolásig megtelt utazókkal, hiszen mindenki ugyanazért az összeírásért érkezett. Kopogtattak egy fogadó ajtaján, aztán egy másikén is, de mindenhonnan ugyanazt a választ kapták: – Nincs több szabad hely nálunk.

Végül egy fogadós megszánta őket, és felajánlotta az istállóját, ahol az állatokat tartották éjszakára. Nem volt ez fényes szoba, csak szalma és meleg állati lehelet, de legalább tető volt a fejük fölött, és csend, ahol megpihenhettek.

Még azon az éjjelen megszületett a kisfiú. József puha pólyába takarta, Mária pedig gyengéden a jászolba fektette, mert az szolgált bölcső gyanánt. A kis Jézus ott feküdt a szalmán, és az istálló csendjében mintha az egész világ elcsendesedett volna körülötte.

A közeli mezőn pásztorok őrizték a nyájukat, ahogy minden éjjel szokták. Hirtelen nagy fényesség vette körül őket, és egy angyal jelent meg az égen. A pásztorok ijedten hőköltek hátra, de az angyal megnyugtatta őket.

– Ne féljetek! – mondta. – Nagy örömhírt hozok nektek: ma éjjel Betlehemben megszületett a kisgyermek, akit régóta várunk. Jászolban fekszik, pólyába takarva, ott megtaláljátok.

Ahogy ezt kimondta, az égbolt hirtelen megtelt csodálatos énekléssel, mintha az egész menny együtt énekelt volna örömében. A pásztorok álmélkodva néztek fel, aztán amikor a fény lassan elhalványult, egymásra pillantottak, és elhatározták, hogy útnak indulnak.

Sietve mentek be a városba, míg meg nem találták az istállót, ahol Mária, József és a kisgyermek volt. Csendben álltak meg az ajtóban, és boldogan nézték a jászolban alvó kisfiút. Aztán elmesélték, mit láttak és hallottak a mezőn, és mindenki, aki hallotta őket, elcsodálkozott a történeten.

Messze keleten, egy távoli országban néhány bölcs ember az éjszakai eget figyelte, mert a csillagok járásából próbálták megérteni a világ titkait. Egyszer csak egy különösen fényes csillagot pillantottak meg, amilyet még sosem láttak azelőtt. Úgy vélték, ez a csillag egy nagyon különleges gyermek születését jelzi, ezért útra keltek, hogy megtalálják.

Hosszú utat tettek meg tevéiken, hegyeken és sivatagokon át, és a csillag egész úton előttük járt, mintha vezetné őket. Amikor végre Betlehembe értek, a csillag megállt egy szerény ház fölött, ahová Mária és József időközben beköltözött a kisgyermekkel. A bölcsek bementek, és mélyen meghajoltak a kisfiú előtt.

Ajándékokat hoztak magukkal, amilyeneket királyoknak szoktak adni: aranyat, illatos tömjént és drága mirhát. Letették a kisgyermek elé, és szívükben nagy békességet éreztek, amiért ilyen hosszú út után megtalálták, amit kerestek. Aztán, más úton, visszaindultak a saját hazájukba.

Azon a csendes betlehemi éjszakán tehát egy kicsi, szegényes istálló lett a legfontosabb hely az egész világon. Nem palotában, nem gazdagságban, hanem egyszerű szalmán, szerető szülők között született meg a gyermek, akit oly sokan vártak. És a csillag még sokáig fénylett az égen, mintha azt üzenné mindenkinek: a szeretet ott is megszülethet, ahol a legkevesebbet várnánk.