József és a testvérei

Hol volt, hol nem volt, réges-régen élt egy öregember, akit Jákobnak hívtak, és tizenkét fia volt. Minden fiát szerette, de a legkedvesebb neki mégis József volt, mert vele érte meg az öregségét, és mert József jó szívű, okos gyermek volt. Egy napon szép, sokszínű köntöst varratott neki, amilyet a testvérei sohasem kaptak.

A testvérek ezt bizony nehezen viselték. Amikor látták, hogy apjuk József felé fordul a legtöbb mosollyal, egyre jobban megharagultak rá, és lassan már ránézni sem bírtak szívesen. József pedig, mit sem sejtve a haragjukról, elmesélte nekik a csodálatos álmait.

„Azt álmodtam – mondta egyszer –, hogy a mezőn álltunk, és a ti kalászaitok mind meghajoltak az én kalászom előtt.” Egy másik éjjel pedig azt álmodta, hogy a nap, a hold és tizenegy csillag hajolt meg előtte. A testvérek ettől még dühösebbek lettek, mert azt gondolták, József föléjük akar kerekedni.

Egy forró napon apjuk elküldte Józsefet, hogy nézze meg, jól vannak-e a testvérei a nyájakkal a mezőn. Amikor a testvérek meglátták, hogy közeledik, összesúgtak egymással. „Itt jön az álmodó” – mondták, és elhatározták, hogy megszabadulnak tőle.

Volt ott egy régi, kiszáradt kút, és a testvérek belelökték Józsefet, hogy ott maradjon. De ekkor éppen arra vitt néhány kereskedő útja, akik idegen földre tartottak, és a testvérek úgy döntöttek, inkább eladják nekik Józsefet. Néhány ezüstért cserébe a kereskedők magukkal vitték a fiút messzi Egyiptomba.

Hazatérve a testvérek bemocskolták József szép köntösét, és azt hazudták apjuknak, hogy egy vadállat ölte meg a fiát. Jákob keservesen megsiratta Józsefet, és hosszú ideig nem lehetett megvigasztalni. Nem tudta, hogy József valójában életben van, csak messze jár, és egészen más életet kezdett.

Egyiptomban Józsefet egy gazdag ember vásárolta meg szolgának, és mivel József mindenben becsületesen, ügyesen dolgozott, hamar megbízást és bizalmat kapott. De egy hamis rágalom miatt börtönbe zárták, ahol évekig kellett raboskodnia, jóllehet semmi rosszat nem tett. József ott sem csüggedt: türelmes maradt, és segített másokon, ahol tudott.

A börtönben egyszer két rab különös álmokat álmodott, és József meg tudta magyarázni, mit jelentenek. Híre ment ennek, és amikor a fáraónak, Egyiptom királyának is furcsa álma lett, róla meséltek neki. A fáraó magához hívatta Józsefet a börtönből.

„Azt álmodtam – mondta a fáraó –, hogy hét kövér tehén jött ki a folyóból, utánuk pedig hét sovány, és a soványak felfalták a kövéreket.” József elgondolkodott, majd így szólt: „Hét bőséges esztendő jön, fáraó, azután pedig hét szűk esztendő. Gyűjtsetek gabonát a jó években, hogy legyen mit enni a rossz években is.”

A fáraónak megtetszett József okossága, ezért nagy hatalmat adott neki egész Egyiptom felett, csak őutána következett rangban. József hűségesen gyűjtötte a gabonát hét esztendőn át, és amikor eljött az éhínség, tele voltak a magtárak. Az emberek messze földről Egyiptomba jöttek gabonát venni, mert máshol nem termett semmi.

Egy napon egy csapat idegen érkezett kenyeret kérni, és József rögtön megismerte őket: a saját testvérei voltak. Ők azonban nem ismerték fel Józsefet, mert évek teltek el, és most egy hatalmas egyiptomi vezető állt előttük, nem a kisöccsük. József megpróbálta kideríteni, vajon megváltoztak-e a testvérei, és hazahozták magukkal a legkisebbet, Benjámint is.

Amikor József látta, hogy testvérei szeretik és óvják Benjámint, és hogy megbánták, amit régen tettek, nem tudta tovább titkolni, ki ő valójában. „Én vagyok József, a testvéretek!” – mondta nekik, és sírva ölelte át őket. A testvérek megrémültek, hiszen attól féltek, most bosszút áll rajtuk.

De József nem akart bosszút. „Ne féljetek – mondta –, ami rossz volt, azt jóra fordította a sors, hiszen most én menthetem meg az egész családunkat az éhségtől.” Megbocsátott a testvéreinek, és sietve hazahívta öreg apjukat, Jákobot is, hogy mindannyian Egyiptomban éljenek, bőségben és békében.

Jákob boldogan sietett Egyiptomba, hogy újra láthassa azt a fiát, akit halottnak hitt, és a család végre, hosszú idő után egymásra talált. Attól a naptól kezdve mindannyian együtt éltek szeretetben, és József soha nem emlékeztette testvéreit a régi bántásra. Csak arra gondolt mindig, milyen jó, hogy újra egyek lehetnek.